Szózene címmel Pajor Tamás tartott nagyszerű előadást Kreatív Szabadegyetemünkön a Hiemer-házban.

Az alábbi verseket, dalszövegeket Tamás bocsátotta rendelkezésünkre.

 

 

Reppelek

Reppelek.
A buszon testcselek,
tömegben meccselek,
ahogy még Mekk Elek.
Reppelek.
Leütött vekkerek,
félkézzel hekkelek,
aztán majd szteppelek.
Reggelek.
Na jól van, felkelek.
Valami nem kerek
idelenn, emberek!
Trappolok.
Buckákon pattogok,
ahogy a traktorok,
mert ma se nap-lopok.
Trappolok.
Kicsikét kapkodok,
nyílnak a laptopok,
azokon kattogok.
Csattogok.
Az eső csak kopog,
etetek nagy dog-ot,
ismeri Pavlovot.
Traccsolok.
Számlákkal sakkozok,
ez nem is nagy dolog.
A kutya csak morog.
Gikszerek
Náthára mit szedek
kólával víz helyett?
Nem ettől viszketek?
Tippelek.
Addig van tisztelet,
ameddig ikszelek.
Unalmas díszletek.
Pixelek.
Képernyőn sittesek,
mindenkit ismerek,
ezekre pikkelek.
Mit merek?
Egy pártot mixelek?
Na jó, csak viccelek,
van aki így szeret.
Drukkolok.
Lehet hogy suttogok,
de mégse kussolok
csak kicsit duzzogok.
Cuccolok.
Csomagot hurcolok,
bedőlök húsz fokot,
ahogy a busz szokott.
Reppelek.
Valamit tettetek,
miközben vettelek.
Most megint este lett.
Restellem, amiket festenek,
megeszik Pestemet,
magukra vessenek.
Reppelek.
Egy pizzát rendelek,
mert kicsit szenvedek.
Maradok, nem megyek.
Rettenet.
Zúgnak a fegyverek,
telnek a repterek,
mennek az emberek.
Hesszelek.
Lőnek a gengszterek,
dőlnek a rendszerek,
hullnak a nepperek.
Headset-ek.
Ezerrel edzenek,
fogynak a vegyszerek,
de mihez kezdenek?
Reszketek.
Ezek nem tetszenek,
de amit kedvelek,
azt meg itt nem lehet.
Egyszeregy.
Nézd, aki nem szeret,
az tényleg nem szeret,
az, aki megszeret,
az meg majd megszeret.
Reppelek.

Van, ki elszánt, van ki álszent
Van ki felszànt, van ki száll fent
De a szél pont mindent szétbont,
Néz hol a célpont, ha nem is James Bond
Fut a szánja és odaszànja
Sül a reggeli  croissant-ja
Van itt  Erdély, van itt Zánka
Van itt D-Day reneszánsza

Férjet zülleszt bordalhorda
Mit nem tűrhet az oldalborda
Szíját néha kolttal hordta
Sokszor kortyolt forralt borba
Jött a korpa, a disznóhorda
úgy gondolta, jól van dolga:
Ő nem szolga, sem lolkabolka
A nő korholta csak mormolta

Pártkatona, kit vár lakoma
Kéri őse ága-boga,
Védi tőzsdecápa foga
Zárt kaloda, sárdagonya
Nézd a hasznot most orozza
Míg az asszony ostorozza
Majd a nyugdíjt posta hozza
megy botladozva visszakozva

Lehetsz egy boltban eladó
De  nem lehetsz soha eladó
Füledbe súgja az altudat,
hogy ne kösd meg az alkudat
Te nem a fáról jöttél le
Ott egész más volt a történet
Ne edd meg újra mi azon nő,
hogy a szíved ne legyen dobogó kő

SZERETEM PESTET

Ma csodák, jelek kövessenek, ne fonák cselek
Korán kelek, hogy 8-ra Budán legyek,
Skodán megyek, de tovább megyek az úton, ami hozzád vezet

Szeretem Pestet
Szeretem, ahogy ébred Buda
Ahogy este Örkénylik a duma
Majd a nap kel és fölfénylik a csoda
Felnézek oda, ahol van mindenek oka

Szeretem, ahogy a város pezsdül
Ezért nem Londont választom Pestül
A Halászbástya, mint a fotón meg se rezdül
És belül, belül hiszek szentül
Itt a klaszter, a klaszter, a klassz termálhotel
Ott a flaszter, a flaszter, a flaszter már fogy el
Hol a lécci, a lécci, a létszínvonalból lépni túl pár könnyen
Itt még Raikönnen se jár könnyen,
De bár jönne a nyár röntgensugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra
Persze fölösleges sütnie oly nagyon
Hisz a mikrosütő ma már eleve nem egy vagyon

Úgy szeretem a szívhangot
Úgy szeretem a város zaját
Sok töredezett szép arcot
Kik üzenik, hogy még van tovább

Az utakat az ősparkon
A betűket a fák oldalán
Ők jelölik, hogy hol harcolt
Winetoo, a hős indián

Gellért nézi a hegyről
Hogy Erzsébet lemegy hídba
Lerogynék a járaton, de a Hév kötelez
Itt vagyok elhívva
Hol Liszt a reptéren marcipán Mozarton
A módszertan, hogy Beethoven kutyussal osztozik az Oscaron
Forgalom dalt zsong, itt Bah csomópontja
Fúgák repednek, egy brigád az utat bontja
A fékhangból is hallom a zenei Á-t
Ez az áthallás kép, mit nem láthat más
Hogy a ziccer, a ziccer, az itt szereplőknek
Végül kell-e csalódnia
Fogy a világ, szegény kalória
Részemről pedig itt a Chaplin, a Chaplin, a csepp lingvisztika
Ismerem a dörgést, de mikor lesz itt villám
Pedig nem a közértfokú magyarról tartanak itt nyilván
Persze nem vagyok Rambo, se Marlon Brando
Csak olykor egy kis budapesti gyarló mandró
De itt sütöm ki a szóját, a szóját, a szójátékokat
A nemjóját e jó játékokat!

Szavak ütemét hallom
Az egyedüli mély vallomást
Gyerekeket, fényt, alkonyt
Milliónyi kép albumát

Bemegyek egy szűk ajtón
De kicsi lett a vén iskolám
Csak figyelem e gyűrt rajzot
A Nemecsekek édes korát

Úgy szeretem a szívhangot
Úgy szeretem a város zaját
Sok töredezett szép arcot
Kik üzenik, hogy még van tovább

Az utakat az ősparkon
A betűket a fák oldalán
Ők jelölik, hogy hol harcolt
Winetoo, a hős indián

PÁLFORDULAT

Mint nagy telente a naplemente
Mikor vadcseresznye folyt a vaskredencre
Mint e nagy medence rab lelence
Azon merengve, hogy van ez teremtve
Hogy alant kemence, talaj felette
De vajon lehetne-e ha majd egekbe
Magam bemenve adom nevem le
Akkor derengjen, hogy te ne itt keress-e?

Ehhez nem félperdület kell, hanem pálfordulat
Nem térferdületben félbortudat,
Fülbőrt furat, meg félreértett feltört adat, nem bőrfelületre rémfelirat
Mi lefedi föld alatt feledett romfaludat
A temetetlen sírfeliratot, a sörbefúlt földesurat
A sörteszűz börkesültet körbeülő fülke törzset
A környék szőrtelen bőrzekét öltött körzeti őrszemét
Ki zsörtölődve sürget épp
Az űrszemétbe gyűrt küldeményt
A földtekébe, sőt köldökébe szúrt tőrdöfést
Mi kiölte összes fölmerült ötletét
A röpke fölvetést, a büszke küldetést
A csürhecsörtetésben a szürke körtefényt
A filmbe illő fülbeérő hírverést
A csüggedés helyetti zörgetésre nyílt ujjnyi rést

Te ne csak költs egy költeményt
Ne csak töltsd a tényt az űrbe éjjel
Önts edénybe bölcs reményt
És ne bűnt-erényt fölcserélt felcserért kiálts
Hanem cserélj imát
A belbecsért csináld

Mert kinek verse címei
Míves festett rímei, mint Színyei Merse színei
Kit kiismerni nem lehet
De egyszer izleni kezdenek ízei

De figyelj, lelke sínjei merre visznek itt
Hogy ne sír fedje le kincseit!
És lesz-e eltemetve benne ferde íve
Mert merre hív ez ív?
Meg ne kelljen sínyleni
Egyszer kínteli terveit
Híveivel mímelt perceit

Mennyi minden esne így el
Mennyi csíny mit rejt
E kisdedi elme mivel felvidít?
Mert nem lehet mindig
Megfeszített íj, rejtjelezett cím
De inteni kell, mert elveszíteni
E szívteli kertet nem illeni nem kell díszlet
Nem kellenek filmes mímek
Sem híveknek hintett színlelt díszek
Ne keress hízelegve kinyert sikert
Mert mindez sírkert

Egy kell: Benne bízz, ki fentre hív,
Ki mindig lelkesít, ki megsegít

Mesterséges ember

A fákat még a szilveszteri szélvész töri
A gázon még az árvízkori félkész pöri
Jó lenne felolvasztani és többé nem elveszteni
Mindazt, ami fontos Újra elkezdeni

A híreket nézed, az ebéd megül
A műsor szándéka mögül egy mogul árnyéka vetül
A képen egy hadúr fenyeget vadul,
hol is van Kabul? Hol terül el
és ki ez az gyilkos bullterrier?

Adod magad, ez az önrészed
Mert a költészet verbális tőrkészlet
Az ember, ki az égre fölnézett
És a földrészeken át fürkészett természet
Más, mint a neten böngészett porfészek

De mit tehet az ember, ha nem mer
Ha nem tud bánni igennel és nemmel
Ha arcára redőt az Emke vés
Ötven év Pesten ez nem kevés szenvedés
De sokkal több, mint a nem tevés

Lelke terhelt, mint az ingatlan
Ez az ingetlen bűnkatlan
És irdatlan méltatlan az órabére,
elered az orra vére
A HR-es ha rákeres, vajon infót róla kér-e
Hóba-hébe, jó hat éve
Mindezek okán nyúlt a pohár után tropán, bután
És jött a sok torkán guruló pia folytán urológia
Jó a hozzá boruló fia,
mert itt kevés a puszta teológia

Te mesterséges ember,
hív az emberséges Mester
Nem kell félned, nem kell,
itt az élet, kezdd el

Halad a terv és ez a Madáchi pergés
Gyanúsan halkul a madárcsicsergés
A hajnal majd földerül, a nagy szajha földre ül
Ha a jel fölkerül, a szembe könny vegyül
És végül egy könyv lesz könyvedül
Mert Babilon nem csak papíron van
A horog már a damilon van
És rajta a nép napi gondban
Ez a máig ható adósság, amit kutat az adóhatóság
És a benne lakó tahóság, sajnos ez a fakó valóság
Az ember ilyenkor gondcentrikus, pörög
Mint a koncentrikus körök, dohog, dörög, kocog, döcög
A férfi, akit a nő ver, mert kisujjában minden manőver
Ha behódol idővel, arcán mindig több lesz egy redővel
Mert neje túlzottan karizmatikus
Vagy inkább azt mondom: Mariska-típus
Amolyan drasztikus butuska libus
Ráadásul idegennel csetel, üzenetet csatol
A falon mene-mene-tekel, nyila belehatol
Az ember nem lehet megszállott szexállat
Viszket, ha érzi az üvegszálat
Ki név nélkül százával vegzálhat
Mert egyszer csak megszárad
Mert van róla ábra, és kell, hogy lássa
Mert benn a rajz mása, majd felszárnyal
Ha eljön a pillangók rajzása

Te mesterséges ember, hív az emberséges Mester
Nem kell félned, nem kell, itt az élet kezdd el

A zsidók Királya

Zenekar a lomha szélben, illatok
Sivatagon ömlő vízesés
Mint ezer ügyes fénybogár, a csillagok
Ki az, aki így üzen, hogy él?
Ilyen ez az eldugott kis tartomány
A hely, amiről Róma nem beszél
Valaki itt nem kapott már szállodát
Egy nap, amikor Betlehembe ért

Fiú született egy új világra
Gyönyörű nevét a föld kizárja
A Názáreti Jézus a zsidók Királya
A Názáreti Jézus a zsidók Királya

Ebek ugatása, részeg gúnyolók
A tömeg, aki rossz oldalra állt
Lehelete rázta meg a földgolyót
Sok eszeveszett zsarnok otthonát
Egyedüliként a sírból visszatért
A menekülő szívre rátalál
Siet is, hogy összegyűjtse nemzetét
De Babilon is végig ellenáll

Hova fut a történet iránya
Ma azon a táblán mond, mi állna
A Názáreti Jézus a zsidók Királya
A Názáreti Jézus a zsidók Királya

A vadidegen izmusoknak vége lesz
Hazahoz a Jom Kippuri vér
A kitagadott szív már újra ébredez
Beragyog a szombat esti fény
Hazamegy a bankvezér, a kis szatócs
Lepereg a szörnyű üldözés
Odajut a rendező, a nagy tudós
Mit is ad a Nobel-díj, a pénz?

Beleremeg Brooklyn éjszakája
Üzenete mégsem volt hiába
A Názáreti Jézus a zsidók Királya
A Názáreti Jézus a zsidók Királya

Mint anya keze ringat el egy kisbabát
Vele van az álmos hajnalon
Mint szobameleg oldja fel a zúzmarát
És legurul a csepp az ablakon
A szeretet így vonza szívünk vákumát
Pedig ma a kép még rejti őt
De leveszi a nagy Király az álruhát
És vele jön a régi végidő

Szemed előtt szenvedése fája
A te neved is ég felé kiáltva
A Názáreti Jézus a zsidók Királya
A Názáreti Jézus a zsidók Királya