Morvay Péter, a Hetek szerkesztője előadásában történelmi párhuzamokkal érzékeltette azt, milyen kihívásokkal néz szembe ma Európa.
„Közel 1500 év telt el azóta, hogy Európát utoljára sikerült egyesíteni. I.sz. 552-ben mondhattuk el utoljára azt, hogy egységes uralom alatt állt a Földközi-tenger medencéje és a kereszténység mind az öt legfontosabb központja, Jeruzsálem, Damaszkusz, Antiókhia, Alexandria és Róma is egységes uralom alatt állt, legalábbis néhány évtizedig.” – emlékeztett az újságíró.
A virágzó Keletrómai Birodalom kora azonban nem sokáig tartott, mert hamarosan délkeleti irányból megindult meg az arab-iszlám hódítás. Ez kihívást, de egyben új esélyt is kínált Nyugat-Európa számára. Bizánc megrendülése tette lehetővé, hogy Nagy Károlyt III. Leó pápa 800-ban császárrá koronázza. Ettől kezdve a Frank Birodalom, majd a Szent Német-római Birodalom és a római pápaság egymást védelmezve Európa uraivá váltak. Az iszlám zászlaja alatt harcoló arab seregek Mohamed halála után hét évvel, i. sz. 639-ben léptek ki az Arab-félszigetről. Nyugat felé haladva hamarosan elérték az Atlanti-óceánt (i. sz. 682), majd meghódították Hispániát (i. sz. 711). Hetven év alatt új világrendet hoztak létre azon a területen, amelyet egykor a Római Birodalom, a hetedik század elején pedig a Keletrómai Császárság uralt. A kortársak beszámolóiból drámai kép bontakozik ki a muzulmán hadseregek – vagy, ahogy akkor nevezték őket, a szaracénok – szélvészsebességű, villámháborús hódításairól. A kortárs keresztény, zsidó és perzsa beszámolókból kitűnik, hogy a szaracénokat a legtöbben nem egyszerű hódítóknak látták, hanem olyan sorscsapásnak, ami Isten büntetéseként vagy démoni végzetként sújt a népekre.
Amikor azonban úgy tűnt, hogy az egész világ Mohamed követőinek az ölébe hull, váratlanul fordult a kocka. 717-ben a muzulmán hadiflotta már Konstantinápoly előtt állt, amikor a bizánci seregek egy új fegyver – a hatalmas pusztítást és riadalmat okozó görögtűz – segítségével megállították az iszlám sereget. Nyugat-Európában pedig Martell Károly frank uralkodó mért vereséget egy portyázó muzulmán seregre, amely éppen Szent Márton tours-i sírját készült kifosztani Párizstól nem messze. Nem sokkal azt követően, hogy sikerült feltartóztatni a muszlim seregeket Európa nyugati és keleti kapujában, létrejött Európa meghatározó politikai-jogi és vallási intézménye, ami szinte pontosan ezer éven át állt fenn: a szövetség alapja 800 karácsonyán jött létre, amikor III. Leó pápa megkoronázta Nagy Károly királyt, és Napóleon hatalmának csúcspontján, 1806. augusztus 6-án, II. Ferenc német- római császár rendeletével szűnt meg. Ekkor már a Bizánci Birodalom sem létezett, ami hosszú haláltusát követően 1453-ban bukott, amikor II. Mehmed szultán elfoglalta Konstantinápolyt. Konstantinápoly elfoglalása után közel 500 évvel később az Oszmán Birodalmat is utolérte a birodalmak sorsa, és az első világháború után 1924-ben formálisan is megszűnt az iszlám kalifátus. A muszlim kihívás civilizációs és katonai szempontból is úgy tűnt, hogy megszűnt Európa számára. „Talán ezért is gondolják ma úgy az európai vezetők a hetvenes évek elejétől, hogy veszélytelenül kezdeményezhetnek szorosabb kapcsolatokat az arab világgal.” – emlékeztetett rá a Hetek szerkesztője.
Grósz Szilárd